Komáromi János /Koma/
fények kísérnek
fények kísérnek
folyton égnek
mint fáradt végtagjainkban
a sehová sem vezető léptek
sebek mélyülnek
mint sárba a talpak
sokan mondták: szeretlek
de nem Minket akartak
lelkünkön kitaposott utak nyomai
amelyeken menni kellett
amiket elhagytunk mindig
amikor magunkhoz visszatérni kellett
annyi fájdalmat hordani nem is lehet
mint amennyi körülöttünk összegyűlt
újjászülettünk százezerszer
de a fájdalom mégsem enyhült
most végre megtaláltuk a gyógyírt
ami elfedi a sok régi sebet
egy érintésedbe volt zárva a titok
ami minden bűn ellen felvértezett
most a sápadt-fehér Hold alatt
ahol az életünk halad
néhány évszázad
mint a pillanat úgy elmarad
fények kísérnek
és köröttünk a sok sunyi kísértet
úgy vérzik
mint akit a pengeléptű-idő felsértett
már nem árthat semmi
mert hazaért végre az örök utazó
már nem sír a búcsúzó
és nem ujjong az érkezésünk fogadó
már megállhatunk végre
és nyugvó-ponttá leszünk
kiteljesedéssé válik a lényünk
mert a végső célunkhoz
Egymáshoz érkeztünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése