László - A ködhöz

László

A ködhöz

Az idő megáll.

Ha a köd leszáll,
Takarja be a földet,
Mint anya a gyermeket;
Szorosan átölel,
Mintha ez a pillanat többé
nem jönne el.

A pipacs virága elpirul
ahogy simogatja gyengéden
szótlanul.
A rózsa tüskéi lehullnak,
A gazok is szirmot bontanak.

Rejtélyes, szelíd, megfoghatatlan
szépség,
Nincs benne semmi rémség
ő is csak szeretetre vágyik,
Mégis mindenki vele oly
mostohán bánik.

Aláereszkedik, elmondja: szeret,
Átölel, körbefon Tégedet.