.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az élet maga a fény,
és ahol a fény ott van,
óhatatlanul
megjelenik az árnyék:
nincs kivétel,
belőle a maga részét
mindenki kiveszi,
egyiknek nagyobb,
másnak kisebb jut belőle …
nagy hiba az,
hogy az ember a napsütésben
nem képes
megfelejtkezni a sajátjáról:
az mindig körülötte téblábol,
átlépni lehetetlen,
(de jó is lenne)
tudomást nem venni róla
sem lehet…
de talán lehet úgy igyekezni,
hogy hátulra kerüljön,
ne az legyen a szem előtt,
a fényt engedni előre,
hogy az árnyék,
mint hol itt,
hol ott megjelenő púp,
ne emlékeztesse az embert
folyton az élet sötét oldalára,
hogy a saját nehéz terhéről
a ragyogó fényben
elfelejtkezni tudjon:
abból a nézőpontból
mindjárt észrevehetőbbé válik,
milyen sokan élnek
az övénél hatalmasabb árnyékkal,
hogy az élet
nem is vele igazságtalan...
talán úgy jobban is lehet értékelni
a jótékonyt,
a fény nyújtotta ajándék meleget.
az élet maga a fény,
és ahol a fény ott van,
óhatatlanul
megjelenik az árnyék:
nincs kivétel,
belőle a maga részét
mindenki kiveszi,
egyiknek nagyobb,
másnak kisebb jut belőle …
nagy hiba az,
hogy az ember a napsütésben
nem képes
megfelejtkezni a sajátjáról:
az mindig körülötte téblábol,
átlépni lehetetlen,
(de jó is lenne)
tudomást nem venni róla
sem lehet…
de talán lehet úgy igyekezni,
hogy hátulra kerüljön,
ne az legyen a szem előtt,
a fényt engedni előre,
hogy az árnyék,
mint hol itt,
hol ott megjelenő púp,
ne emlékeztesse az embert
folyton az élet sötét oldalára,
hogy a saját nehéz terhéről
a ragyogó fényben
elfelejtkezni tudjon:
abból a nézőpontból
mindjárt észrevehetőbbé válik,
milyen sokan élnek
az övénél hatalmasabb árnyékkal,
hogy az élet
nem is vele igazságtalan...
talán úgy jobban is lehet értékelni
a jótékonyt,
a fény nyújtotta ajándék meleget.
2013. március 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése