Németi Csaba - Beszélj nekem

Németi Csaba

Beszélj nekem

Beszélj nekem.

Hangod fonjon koszorút körénk.
A szellő meglebbenti szoknyád,
Elővillan a térded, s az éj fénye
Bronzbőrödön pereg szét.
Szoknyád ráncaiban megbúvik a szél,
Nyugalomra talál és te beszélsz.
Beszélj nekem.

Hogy szeretett gyermekként anyád?
Mik voltak meséid? Hogy hívják kedvenc babád?
Voltál-e álmodban királylány?
Mondd kamaszkorod álmait, szerelmes vágyait.
Beszélj lányságodról, mondd el asszonyi boldog éveid.
Mit éreztél, mikor gyermeked fogant?
Beszélj nekem.

Milyen volt mikor sárga agyarú vadkanok
Fehérnek látszó torkába zuhant életed.
Reményeid hamujával bekenve magad,
Hogyan kiáltottál Istenhez.
Beszélj nekem tépett imáidról,
Amivel állig takartad magad.
Remegő hiteddel, mikor kerested
Az eltakart csillagokat.
Beszélj nekem. Rejtett fények közt
Akarod-e látni a Tejutat?
Lassan kékes rózsaszín az éj.
Nézzünk az égből kibuggyanó fény felé!
Még beszélj nekem!