B. Huszta Irén - Húsvét előtt

B. Huszta Irén

Húsvét előtt

Eljött a március.
Felitta a föld rongy-foltos hó-dunyháját –
És a szent idust
Zengik nagy hangos-hangzatos kokárdák.
Rügyek duzzadnak
Pőre ágkarjain ablakom előtt a fáknak,
Hívó szavaknak
Hangfoszlányait mélán nyeli el a bánat.

Lassan tavaszodik…
Alig fér meg a szív a szerelmes kebelben!
Recsegve szól a hír;
A gyors olvadás nem fér a folyó-mederben.
És közben szór s kavar
Egyre több szennyet a kampány az ellenfelekre –
Hívó szavaknak
Mumussal riogatva – ugyan van e valami értelme!?

Késik a természet,
Nem tudunk idejében borsót-babot vetni.
És aki mégis vet,
Az alig győzi őszig az aratást rettegni.
Tisztességgel ma
Szinte lehetetlen munkából megélni –
Hívó szavakat
Vajh minek is versben fehér papírra róni!

Április eleje –
Ez már a derűt hívó virágvasárnap…
És újra csak esett,
S mi rimánkodunk felhőnek, folyónak,
Kérjük, hogy hagyja,
Hogy kímélje meg földünket, házainkat…
Hívó szavakat
Mormolunk a feltámadni kész Jézusnak.

Állampolgárként
Voksol a nemzet holnapra, s valamelyik pártra,
És este a tv-n
Lesi csekély reménnyel a híreket – hátha
Sikerült ma
A kisebbik rosszat választani a jövőnek…
Hívó szavakat
Kiált vesztes is, győztes is (az új fordulóra) a népnek.

És már nagyhét van
A külső-belső teljes megtisztulás ideje
Amikor magamban
A befogadásra készülődve kellene
Úgy lakásomat,
Mint lelkemét, fényesre söpörni-simogatni;
Hívó szavakkal
A feltámadó megváltóhoz fohászkodni.

Ennyi kínban-bajban
Megtisztulhat-e igazában a lélek?
S gondolatainkban
Van-e még helye az igaz, tiszta fénynek?
Rongyolt ruhámban
Felizzik-e hamva alatt a szeretet-parázs?
Hívó szavammal
Elér-e Hozzád az újulást esdeklő fohász?

Miatyánk, ki vagy…
Imára kulcsolódik két kezem.
Az éjszakában
Is a Holdat, a Napot, a Te fényedet keresem,
És akadozva –
Mégis teljes lelkemmel fordulok feléd –
S hívó szavakat
Hallok halk-suttogón a szívem legmélyén.