Ficzura Ferenc /Nyilas/
Ő, meg én
Ő többször is csábított,
ölelésre áhított,
hát összebújtunk ketten,
hogy kedvére öleljen.
Mert nappal a csillagok
mind hervadó nárciszok,
fényspórájuk nem tapad,
holtomiglan megszakad.
Oly szelíden szuszogott
s illatával kábított,
hegyek titkos rejtekén
fogócskáztunk, Ő, meg én.
Áldhatom a Teremtőt,
a szellőt, a szeretőt,
mai napig itt csacsog,
bárha dúl, fúj, haragos.
ölelésre áhított,
hát összebújtunk ketten,
hogy kedvére öleljen.
Mert nappal a csillagok
mind hervadó nárciszok,
fényspórájuk nem tapad,
holtomiglan megszakad.
Oly szelíden szuszogott
s illatával kábított,
hegyek titkos rejtekén
fogócskáztunk, Ő, meg én.
Áldhatom a Teremtőt,
a szellőt, a szeretőt,
mai napig itt csacsog,
bárha dúl, fúj, haragos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése