Balázs Danó Tímea
Esőízű erotika
Talán a napfénynél is
jobban vágyom most a mától,
hogy benyiss, majd kiszökj a csuromvizes ruhádból.
A hűs eső ízét szomjazom érezni csókodon,
most megkaphatnád végre, miről régóta álmodom…
Reggelre végítélet lett a tavaszidő,
jeges óceánból szitálja valaki az esőt.
A hegyek arcán sötét viharfelhők sietnek,
mintha déltájban már fontosabb dolgaik lennének.
Talán a napfénynél is jobban vágyom most a mától,
hogy benyiss, majd kiszökj a csuromvizes ruhádból.
A hűs eső ízét szomjazom érezni csókodon,
most megkaphatnád végre, miről régóta álmodom…
Halk érintés súgná csak: ˝Itt vagyok! Érzed? Gyere!˝
Majd rámzuhannál, mint félholt sas a végre élelemre…
A karjaidban csípőm a csípődön hintázna, ahogy rég…
Reszkető hangodtól szívem várna bíztatásra…˝ne féljél!˝
A záporillat hajad selymén simogatná mellem, míg egy
örök percben türelmetlen vulkánként törnél ki énbennem…
Lelked egy szóban végleg kitárva, sóhajod az egekbe repülne,
a hajnalt holnap bennem, szerelmedre ébresztve.
De minden múlik… kicsurog az utolsó csepp is az égből,
mint a volt valóság könnye az emlékek szeméből…
Már rég kinyílt, mi zárva volt: az elme, és a szellem;
évek óta nem Én várlak, csak még a vágyak… itt bennem…
hogy benyiss, majd kiszökj a csuromvizes ruhádból.
A hűs eső ízét szomjazom érezni csókodon,
most megkaphatnád végre, miről régóta álmodom…
Reggelre végítélet lett a tavaszidő,
jeges óceánból szitálja valaki az esőt.
A hegyek arcán sötét viharfelhők sietnek,
mintha déltájban már fontosabb dolgaik lennének.
Talán a napfénynél is jobban vágyom most a mától,
hogy benyiss, majd kiszökj a csuromvizes ruhádból.
A hűs eső ízét szomjazom érezni csókodon,
most megkaphatnád végre, miről régóta álmodom…
Halk érintés súgná csak: ˝Itt vagyok! Érzed? Gyere!˝
Majd rámzuhannál, mint félholt sas a végre élelemre…
A karjaidban csípőm a csípődön hintázna, ahogy rég…
Reszkető hangodtól szívem várna bíztatásra…˝ne féljél!˝
A záporillat hajad selymén simogatná mellem, míg egy
örök percben türelmetlen vulkánként törnél ki énbennem…
Lelked egy szóban végleg kitárva, sóhajod az egekbe repülne,
a hajnalt holnap bennem, szerelmedre ébresztve.
De minden múlik… kicsurog az utolsó csepp is az égből,
mint a volt valóság könnye az emlékek szeméből…
Már rég kinyílt, mi zárva volt: az elme, és a szellem;
évek óta nem Én várlak, csak még a vágyak… itt bennem…
http://www.youtube.com/watch?v=rkY-_SqDjMs
VálaszTörlés