Szita Zoltán
Tavaszhangon
Hogy tiszta legyél örökké,
arcod a vászonra feszül
míg a lépések kiáltanak,
kezemben az ecset se rezdül.
Nincs tiszta mozdulat sem,
már a jövendő érkezésre
a fák mégis eléd hajolnak,
hogy csak téged köszöntsenek.
Nincsenek lehetőségek sem,
csak tétova mozdulatok
már megfagyott hangon
csupa dermesztő jégvirágok.
arcod a vászonra feszül
míg a lépések kiáltanak,
kezemben az ecset se rezdül.
Nincs tiszta mozdulat sem,
már a jövendő érkezésre
a fák mégis eléd hajolnak,
hogy csak téged köszöntsenek.
Nincsenek lehetőségek sem,
csak tétova mozdulatok
már megfagyott hangon
csupa dermesztő jégvirágok.
Fagyos rügyek a tavaszban,
alvó mozdulatlan létezés
mert még nem elég a fény ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése