.kaktusz - Ember és virág ...

.kaktusz

Ember és virág ... 

http://youtu.be/zYYk_YWcOig

Tudod arra gondoltam,
hogy sokban hasonlít egymásra
az ember és a virág,
mintha lenne csak egy család,
mindkettő bimbózik, azután kivirágzik,
majd elhervad végül, mint a rózsa,
mint a tulipán, mint a viola...
az élet rendje, hogy az első út
a csodás virágzáshoz vezet,
s mikor eléri a legszebbik állapotát,
mikor már azt hihetné, övé a világ,
akkor nem fokozható tovább,
következik a szomorú hervadás...
de ez talán mind csak külsőség,
az ember valódi valója belül van,
ott az a belső kert, a léleknek a kertje:
ott is pompás a virágzás,
nem kor, az inkább fényfüggő,
amikor a szeretet világossága éri,
csodás változás kíséri,
a külső szemlélőt, a rá figyelőt
gyönyörű virággal örvendezteti...
de, ha egyszer megcsapja
a szeretetlenség rideg sötétje,
megfagy, egy szempillantás alatt
eltűnik a különleges pompa,
a színek gyōnyörű kavalkádja:
helyén egy magát bezáró,
látványnak kicsit sem csalogató,
inkább csak szánnivalón siralmas,
élet nélküli szürkeség marad,
mindaddig, míg a szeretet Napja
felé nem fordul újra,
éltető fénye be nem ragyogja,
akkor akadályt állítani a virágzásban
még a haldokló test se képes.

2013. nov. 26.