Szomorúfűz
Istenem, adj fényt!
Magányomban
felelevenednek emlékeim. Tekinteted aranylóan felvillan.
Az idő hosszú utamat
kísérte. Olyan rohanva múlt.
Álom és valóság
lépcsőin jártam sorsom ösvényein.
A szeretet virágai
szívemből fakadtak. Boldogan, hitemben éltem. Így fogadtál el engem.
Szemünk együtt örült,
együtt szomorkodott. Alkonyomban elvesznek a fények.
Hallgatom a felhők, a
szél dallamát, melódiáit. Szárnyalok tovább, óhajtva a veled való találkozást,
mint kék madarammal. Mosolyodért, dallamaidért imádkozom, a pillanatok is tova
sodródtak. Bánatom szerteágazott, szívem vészjeleit már senki sem hallja. Gyötrelemben,
fájdalommal, tüskéken lépkedek. Írok hozzád, - neked – könnyeimet nyeldesve.
Átjár a szél, borzongat, olykor jegesen dermeszti szívemet.
Istenem – ölelj át –
szárnyaszegett énem puha, meleg szereteteddel.
Adj fényt az árnyakon
át – végteleneddel.
http://youtu.be/ZMrVd_YksAY
VálaszTörlés