2014. április 1., kedd

Tóth Árpád Áprilisi capriccio



Tóth Árpád

Áprilisi capriccio

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.


Rigó fuvoláz: rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.


Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,


Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap


Elönti friss arannyal.
A parkban- rőt aranyhal -


Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő


Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,


Mert még nem kezdi üzletét
És tőzsdetippektől setét


Agyában a mohóság
Helyett valami jóság


Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,


Melyek, sajnos, lehullanak,
Ha majd e drága úrnak


Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...


Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás arcomba fútt szél,


Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,


Ó, csermelyhangú csízek,
Illatos, édes ízek,


De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,


Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,


S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyű baj,


Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül


Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe és


- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő


Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait...

1 megjegyzés: