dr. Szeicz János - A nemlét partjáról visszatekintve ...

dr. Szeicz János

A nemlét partjáról visszatekintve...

A régen kihűlt vágyak
álarcot hordanak,
szívünk ábrándjait.

Szűk szeletét őrzik a múltnak,
mozdulatok örök zenéjét,
egy sóhajból fakadó dalt.

A múló idő csak temet,
az élet jégmarkú törvénye ez,
fájdalmat enyhít így.

A valóságot lassan belepi
a feledés szürke homokja,
s az emlék rajta délibáb.

A nemlét partjáról visszatekintve
álmodjuk csupán az életet,
s idézzük szikár szenvedélyét.

Már a számba tettem az obulust,
ha jön értem a révész
hozzád a túlpartra átvigyen.