Primerose
Őszi szél
A még enyhe Őszi
szél besurran az ablakon.
Gyengéden simogat,
megpihen a vállamon
Szemem messze réved,
csillagok mögé,
egy arc hajol a
semmiből bús pillám elé
Távolból felcseng
a hangja,
dúdol egy lágy
dallamot,
s csókjainknak forró
násza
ég testemen,
mit rajt' hagyott
Tudom, Ő
is a vén holdat nézi,
hogy elhoz
tán egy apró jelet.
-Ne várassuk, vidd el
néki hamvadó,
síró lelkemet
Így kérlelem könnyeimmel
a simogató őszi
szelet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése