Ligeti Éva - Októberi sóhaj; - Ősz aranya

Ligeti Éva /Leka/

Októberi sóhaj

Színes szilánkokra tört a lomb,
terepszínben kúszik az avar,
rejtőzködő zöld, és tarka domb,
itt van az ősz, újra felkavar.

Bogyók a bokron, fagy csípte fák,
hűvös a szél már, rajtam kabát,
hallgatom október sóhaját,
várnak a csókok, s forró teák.

*

Ősz aranya

Szólnék hozzád, ha lehet,
ne sürgessed a telet,
várj még vele, ne keresd,
itt van az ősz, azt szeresd!

Gesztenyeszín levelek,
ködkristályos lehelet,
közeledben elmereng,
alkony-piros fény dereng.

Marasztalnám álmaid,
ellegyezném árnyait,
mézgagyanta itt ragad,
sérült fából kifakad.

Hideg eső sokszor ver,
markomban az október,
néha napján pityereg,
múlt magjából kipereg.

Narancssárga fénycsóva,
hosszan vetül a tóra,
futólag még megjelen,
majd eltűnik hirtelen.

Árnyak, fények, színszalag,
szellő, szél után szalad,
levél legyezi a fát,
felillik már a kabát.

Szólnék hozzád, ha lehet,
ne siettesd a telet!
Ősz aranya kincset ér,
nap sugara, míg kísér.