Leleszi Balázs Károly
A pásztorbot
tekervényei VII.
Eszementnek fognak
nézni, alig pár napja ültetted el
a cédrusfáidat és máris átülteted őket, mintha itt jobb
helyük lenne, mint pár méterrel arrébb, felmész
a dombtetőre, visszanézel, mint aki reszketeg ajakkal
elhagyni készül e tájat, mikor észreveszed, közösen vett
fáitok, egytől-egyig mind kiszáradtak, jelzésértékű mindez,
döbbensz rá, hogy nem volt áldás ezen a kapcsolaton, mondom,
ott állsz a dombtetőn a bogaras naplementében, a pince
fölött, s látod, hogy az egyik kis libanoni cédrus ferdén
áll, most le kell, hogy szaladj, le is szaladsz, kiegyenesíted
egy kis karó segítségével, megsimogatod kis fejecskéjét,
kedvtelve nézed, míg az októberi Nap fénysugarai átölelnek,
s megérted azt is, mindig a fényé a szó, az utolsó.
a cédrusfáidat és máris átülteted őket, mintha itt jobb
helyük lenne, mint pár méterrel arrébb, felmész
a dombtetőre, visszanézel, mint aki reszketeg ajakkal
elhagyni készül e tájat, mikor észreveszed, közösen vett
fáitok, egytől-egyig mind kiszáradtak, jelzésértékű mindez,
döbbensz rá, hogy nem volt áldás ezen a kapcsolaton, mondom,
ott állsz a dombtetőn a bogaras naplementében, a pince
fölött, s látod, hogy az egyik kis libanoni cédrus ferdén
áll, most le kell, hogy szaladj, le is szaladsz, kiegyenesíted
egy kis karó segítségével, megsimogatod kis fejecskéjét,
kedvtelve nézed, míg az októberi Nap fénysugarai átölelnek,
s megérted azt is, mindig a fényé a szó, az utolsó.
https://m.youtube.com/watch?v=-OVjRVh1vj4
VálaszTörlés