Bodó Csiba Gizella
Jöttem
A kendő vagyok
mi letörli homlokod,
engedd, hogy
átnyújtsák Neked,
ha féltenek!
Egy lépés vagyok,
Cirenei egy rövid
útszakaszra,
ki leemeli a
terhedet,
ha engeded!
S talán nem Neked -
de a kendőnek -
van szükséges
homlokodra,
- Simonnak a
mozdulatra, -
hogy segítsenek!
Ők lesznek többek
így!
Őrizzenek!
Rádszabottan még
halom feladat,
elfáradtál, csak
pihenj
de ne add meg Magad!
A hajnal is akkor
hasad
mikor mélységek
minden sötétjét
bugyrában tartja már
az éj.
(Annyi terhet rónak
ránk csak,
mi szív-lélek-testbe
belefér.)
Napra, Nap tárja a
kaput
az Élet, életnek
folytatása.
A léleknek a
szenvedés,
az Útnak a Fény a
megtisztulása.
Élni kell! Mert
csodálatos
Benned - Isten
országa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése