Maszong József
A tükörben láttalak
Fény nehezen bújik át
a spalettán,
hogy felvágja a
fülledt homályt
és megvilágítsa a
szobát.
A néma ódon
állótükörben
alig kivehető árny
rajzolja magát.
Te vagy az kedves
nézed magad
hátadon omlik alá a
hajzuhatag,
s a gesztenye fürt
takart amit takart.
Kezed hanyagul
ejtette földre
lehelet könnyű
selyemblúzod, és
csak kis pimasz
tangád feszült a dombon.
Amelyen a szem
részegül, ég a tekintet
mindezt csodálom
félig belépve
elhinni alig merem,
hogy a pillanat varázsa
most egyedül csak az
enyém lesz.
Nagy órával szívem üt
versenyt,
talán hallatszik is
hangja
úgy érzem
túlkalapálja a csendben.
Hallgat a csend,
perzsel a lég
száraz a torkom, s
borzongok én..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése