2015. október 31., szombat

Szomorúfűz - November ...; - November ege



Szomorúfűz

November ege


Az emlékezés, a halottak, a könyvek hónapja.

A halottak napja határkő a meghaltak lelkeinek.



Még nincs vége az évnek, hisz az őszi mezőkön élik életüket az állatok, még virítanak itt-ott az őszi virágok. Lélegzik a Föld, a nyirkos erdőkben még gomba szedhető. Eleven az élet. Hirtelen száll le az alkony, korán fényt gyújtunk. Csend borul a világra, vége a hosszabb nappaloknak. Sötét az ősz. Parázslanak még az ősz utolsó színei. A csipkebogyók bíbora dércsípte színeivel, a különböző színű bogyók, a gesztenyefalombok és maga a gesztenye kirepedve, - a fenyők sárgája, vagy a fűzek sárgás levélkéi, de leginkább az otthonokból, az ablakok mögül áradó meleg, a fény.
Nyugovóra tér a természet. Úgy tesz, mint az ember – húzza, halassza az időt és mielőtt pihenőre tér, emlékezik és reménykedik, az eljövendőt tervezi, építi fel.
Rövidülnek a napok, megtérünk a természettel együtt a jövő tavasz elé. Álmaink is finomabban, ráérősebben simogatnak, meghittebbek. Új erőt önt belénk, gyengéden öleli a betegeket. Minden állat megtalálja meleg vackát a tél elől.
*
November …

Fagyosak a vágyak, s a hajnalok
borongós, fáradt a horizont
dér ül a fákon, a bokrokon
szívemben sajog a fájdalom
lekopott színek, kopár ágak
hideg van fázom, s te oly távol vagy

csípős, szemerkélő őszi eső
szomorú, szürke a világ
síró szél vágja arcunkba
a bánat zokogó jajszavát.

nem látni rég a napot,
az azúrkék ég szürkére vált
ázott lombsátor, - az avarban
levelek a földhöz lapulnak
cudar (novemberi) szél vacogtat
november ködbeveszve kopogtat

Dsida Jenő - November; - Temetőben



Dsida Jenő
November

A holtak dícsérete

Meghaltunk, testvér, valamennyien.
Csak ők élnek még, ők, a régi holtak.
A néma ablakok sora kiholt, vak:
Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen?

A holtak este csillagot csiholtak
fölénk, a kegyelet rajtunk pihen:
egy csillag ég minden fájó sziven
s világít minden zártredőnyű boltnak.

A koszorúk felülről egyre hullnak,
az őszi szélben száz virág forog
s kéményeken, tetőkön tornyosulnak.

Éjjel peregnek csöndes záporok:
bús, bölcs sírással érettünk búsulnak
a Bólyaiak s Bethlen Gáborok.

*
Temetőben

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

.kaktusz - Újra november




.kaktusz
Újra november

Tudod arra gondoltam,
a november újra csak megérkezett,
kéretlenül, mint maga az öregség,
a korát le se tagadhatná ez az év,
feltűnő messziről,
kabátot vesz az ember,
az állat bundát növeszt,
a fák mezítelenre vetkőznek,
ha pizsamátlan is,
megkezdték téli álmukat,
ők így alszanak,
novemberről nem sok jó mondható,
még friss az elválás fájdalma,
nemrég még meleg karjaival
ölelt a hűtlen nyár,
hogy itt járt,
arra ma már egy üde,
zöld levél sem emlékeztet,
azt is lehetne mondani,
nem jó benne semmi,
de ha a nappalok csillaga
mégis meggondolja magát,
és percekre felhőtlen ragyog,
az ember, a magába burkolózott,
önkéntelen elmosolyodik ,
ami természetes volt nemrég,
mikor még dézsából öntötték,
most hidegen is a lelket simogatja,
egy bátor,
egy itt felejtkezett szál virág,
a lélekben
felveszi a versenyt a virágzó mezővel,
szomorú hónap a november,
de szomorúságában is megmosolyogtat sokszor,
besegít a tudat is,
csak rajta kell túl lenni,
a december csupa ünnep,
ahogy jött, úgy elszáll,
azután már csak január és a február,
újra itt a gyönyörűséges,
boldogságot hozó tavaszi napsugár.

2010.október. 30.

Kormányos Sándor - November volt ...



Kormányos Sándor
November volt...

November volt már, reszketős,
vacogtak mind a kertek
s a lúdbőrző zsombékos vizek
fehér ködöt leheltek.

A csupasz fákon búskomor
némaság ült s a gallyak
törékeny gyászát károgták a
határban űzött varjak.

A bánat szállt majd elrepült
s a szétkárogott csendbe
már úgy hulltak a percek mintha
a holnap lenne benne.

November volt, a szél sodort
didergő, furcsa álmot
mely télről dalolt és ringatott
egy hófehér világot.

Horváth Ilona /Hanoli/ - November



Horváth Ilona /Hanoli/

November

Lopakodik
a csüggeteg,
sápadt hónap,
lopva bújnak
az őszi szélben
sóhajokból szálló
aggodalmak,
könnyek hullanak,
mert lánctalpasok
robogó talpai
a remény
lobbanására
tapostak,
jajszavak
és ártatlan lelkek
imát lehelnek,
hol a szürke égen
a nap bujdokol
szégyenében,
rebbenve
száll a lélek,
látva
a csalfa fényben
táncoló nappalokat,
lopakodik
a csüggeteg,
sápadt hónap,
gyertyák lobognak…

Kányádi Sándor - Novemberi verselő; - Ősz volna még



Kányádi Sándor

Novemberi verselő

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.


Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.


Pedig fúj, ahogyan
fújni tud November,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.


Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.

*

Ősz volna még



Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.



Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.



Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.



Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.

Kovács Daniela - Csupasz fák alatt kúszik el az avar



Kovács Daniela

Csupasz fák alatt kúszik el az avar

Csupasz fák alatt kúszik el az avar
Csendes esőbe haldoklik az ősz
Hideg szél süvít, zokog bánatában
Száraz ágakat, maga alá gyűr.


Falinaptáromon csak két lap maradt
Hamarosan egyet le is tépek
Már alkonyodik, a hold is hallgatag
A deres tájba megfagyott az este.


A bennem rekedt novemberi fagy
Rabként vergődik, csendben menekülne
Véremben olvad, nem engedem tovább
Örömöm lelem, a maradék csendben…

Juhász Gyula - November; - Őszi verőfényben



Juhász Gyula
 November

Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme odavan.

Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!
*
Őszi verőfényben

Őszi verőfényben pirosak a lombok,
Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog,
Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel,
Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.

Ha irigyelnétek, odaadom ingyen,
Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen,
Amit én elértem, nincsen áldás azon,
Csak az én magányos útamat siratom...

Pihenőre térni: örök vágyam nékem,
Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem;
Adjatok, adjatok, őszi rózsát ősznek,
Puha derekaljat fáradt hegedősnek!

Sárhelyi Erika - Novemberi dal; - A novemberhez; - Téli szél



Sárhelyi Erika /Netelka/

Novemberi dal


*

A novemberhez



November, te bús tél katonája,
csak nehezíted gyöngécske szívem.
Mit tegyek örök tavaszba zárva?
Magamat lassacskán elveszítem.


Hideg pokolból jössz évről évre,
te nyájas, ártatlan képű ördög!
Betáncolsz a Holtak ünnepébe,
nyomodban az avar is nyöszörög.


Ködöt lehelsz, hogy meg ne lássalak,
de hallom kaján nevetésedet.
Egyszer elérlek, te zord árnyalak,
egyszer még térdre kényszerítelek!

*

Téli szél



A szél arctalan, akár az újhold,
olykor mégis mosolyogni látom,
ahogy a kerten némán átsuhan
nyári, csillagfényes éjszakákon.


Ám ilyentájt, november közepén
rosszkedvétől hangosak az utcák.
Fák jajongnak, süvölt a kapualj
és didereg rajtam a nagykabát.


Megdermeszt a korai havazás,
hoppon marad a gyermeki öröm,
s én a szél nyárból őrzött derűjét
mint rideg jégcsapot összetöröm.

November - Szent András hava - Őszutó



November - Szent András hava - Őszutó - Enyészet hava - Disznótor hava

 https://m.youtube.com/watch?v=Nsd_i5mujq4


A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál ("novem" = kilenc). A "novem" a görög "ennea", "enneva" származéka, ez viszont a "neosz-neá"-ból eredt, s ez azt jelenti, hogy "új, félig felnőtt, tapasztalatlan" - eléggé plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.

Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.


Népi megfigyelések


- ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig
- ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik
- ha Katalin kopog, a Karácsony locsog
- Márton olykor fehér lovon jár
- ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál

*

Népi mondóka


Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

*

Mit jövendöl a 100 éves naptár?


Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.

*

A meteorológusok Őszutóként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Disznótor hava elnevezést használták novemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.



A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a november hónapba:

Skorpió (október 23 –november 21.) és



Nyilas (november 22 – december 21.)

November folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Mérleg csillagképből a Skorpió csillagképbe, majd a Kígyótartó csillagképbe lép.

November minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa, és a szökőévek kivételével a február is ugyanazon nappal kezdődik, mint a november.



Jeles napok novemberben



November 1 - Mindenszentek napja.



Egyházi ünnep: azon szentekről emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk az egyházi naptárban. Az ünnep a IX. század óta kötelező az egész katolikus egyház számára. Ma is szokás, hogy erre a napra rendbe hozzák a sírokat, virágokat, koszorúkat helyeznek rá. Az est közeledtével gyertyákat, mécseseket gyújtanak. A katolikus falvakban, az otthonokban is gyújtottak gyertyát ilyenkor, minden halott emlékére egyet. Szintén katolikus
vidékeken volt hagyomány, hogy minden háztól küldtek cipót, lisztet, babot vagy
más terményeket a templomnál gyülekező koldusoknak. Nagymagyaron
Mindenszentekkor volt a legényvásár, ahol a gazdák egyezséget kötöttek a munkát
vállaló legényekkel. Ez az úgynevezett cselédfogadás egyik formája volt. E naphoz
időjósló regula is kacsolódott: Mindenszentek napján, ha hó esik, nem olvad el
márciusig.

*  
November 2 - Halottak napja.



A családok halottaikra emlékeznek. A hozzátartozók
temetőbe mennek és a sírokat rendbe teszik. Ipoly vidéken halottak napján a közeli
rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, kimentek a temetőbe és gyertyát
gyújtottak az elhunytak tiszteletére. Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy
megzavarják a halottak nyugalmát. Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken
dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére. E hiedelmek ma már kiveszőben
vannak, de mindkét nap (november 1. és 2.) városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe. Az ünneplés és gyász napjai ezek, amikor utat törhet magának az emlékezés és a fájdalom.

*
November 11 - .Márton napja.



Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.

*
 November 19 - Erzsébet napja.



Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) a katolikus egyház egyik legtiszteltebb női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha enapon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.

*  
November 25 - Katalin napja.



Szent Katalin a IV. században élt, hitéért mártírhalált
halt. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának az eszköze a kerék
miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték.
Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. A vízbe tett gyümölcság,
ha kizöldül karácsonyig, a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik.

*  
November 30 - András napja.



Szent András apostol a keleti egyház védőszentje az I. században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.



KERT NOVEMBER



Talán az év legszomorúbb hónapja a november. Az őszutó idején a természet lassan elhagyja az októberi színpompát, a kellemes, simogató őszi napfényt fagyos hajnalok, ködös reggelek váltják, és legtöbbször már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.



A késő ősz minden évben a kerttől való elbúcsúzás ideje. A nyári vegetációnak már csak a nyoma látszik, az első fagyok után pedig végérvényesen beköszönt az őszi hangulat.

Az év vége felé járunk, ilyenkor, ha van is tennivaló a kertben, az nem túl látványos. Ennek ellenére kertünk jövő évi pompája és termése nagyban függ ettől az időszaktól.

A november az őszi mélyszántás és kertásás utolsó hónapja.

November végére a gyümölcsfák és a lombhullató díszfák, díszcserjék már mélynyugalmi állapotban vannak, így az aktuális metszések elvégezhetők rajtuk.

Fagymentes időben még ültethetünk szabadgyökerű gyümölcsfákat, díszfákat és cserjéket.



Novemberben még akad tenni való otthonunk környékén. Aki kertes házban lakik az tudja, a kertet elő kell készíteni a télre. Fontos a lehullott levelek összegyűjtése, vízteleníteni kell a kültéri csapokat, nehogy elfagyjanak a tél idején. A gyümölcsfákról el kell távolítani a rajta maradt leveleket, gyümölcsmúmiákat, mert fertőzés forrása lehet. Ebben a hónapban értékeljük legjobban az örökzöld növényeket, amelyeket az évek során ültettünk. Azonban vannak olyan növények, amelyek hűvös helyen átvészelik a telet ilyen, mint például a muskátli, a leander és a citrus félék...A fűszernövényeket  be tudjuk vinni a lakásba, ha nem is maradnak meg tavaszig, még sokáig élvezhetjük ételeinkben kedvező hatásukat. A belső ablakpárkányon cserépben is elfér a bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű, a babér.



November elején, amíg a fagyok nem jönnek, a természet bámulatba ejtő, színes levelekkel kápráztat el minket. Lassan elhagyja az októberi színpompát. A kellemes, simogató őszi napfényt, fagyos hajnalok és ködös reggelek váltják. Már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.

Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Ne feledkezzünk meg  a madarak etetéséről! A ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészelik a telet, ám az etetés nagy könnyebbséget és biztonságot jelent  számukra, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. Sivár kertünkbe életet hoznak és tavaszig rengeteg élménnyel ajándékoznak meg minket!

 
Nagyon sok szeretettel köszöntjük

e hónap

szülötteit,

névnaposait.

Sok boldogságot kívánunk!

Siktár János - November



Siktár János

November


Az őszi szél fájón sóhajt
fel a szürke tájon
és közben a sárga lombok
zizegnek a fákon.


A hajnal már nem simogat
többé violákkal,
és nem is csókolgat engem
semmilyen virággal.


A napsugarak is már csak
erőtlen fényt vetnek,
az emléke itt minden a
régmúlt kikeletnek.


Az ég alatt gyülekeznek
hideg, nyirkos párnák,
kiskertünkben méltósággal
levetkőznek a fák.


Elmúlt már hatvan éve, hogy
a Földön létezem,
de olyan novemberre én
még nem emlékezem,


hogy hazánkba az első hó
le ne esett volna,
majd egy kis fagyocska után
újra meglágyulva.

Hollósy Tóth Klára - November vége; - November



Hollósy Tóth Klára

November vége

Kísérteties szél süvít a parton,
csontig ázott táj rothad dermedőn,
a ködös létre ráköszön az alkony,
megadó világ tesped könnyezőn.

Köröskörül bús, őszt sirató fantom,
lélekvándorlás könnyes temetőn,
sóhajzene szól bágyadt léleklanton,
összehúzom kabátom reszketőn.

Senki sem tudhatja, mikor van soron,
múlik életünk sorspillanatokon,
rothadásban sivárság tétlenül.

Ködszürke, sárderes fagyos ősz oson,
tovább már ő sem, én sem tiltakozom,
várom,, minden zaj, mint a lét, elül…
*
November

Lomha időtlenség kongatja csendjét,
szomorú világ ez, sehol egy mosoly,
kiitta a lét csordultig telt kelyhét,
az ég alatt gond és szörnyű bú borong.

Hamuszín ködben nyugszik domb és mélység,
könnyeznek a fák, s a bokrok hangtalan,
remete szél jár partok meredélyén,
békesség vigyázza a vigasztalant.

Bújtató az erdő, kihalt az ösvény,
megsűrűlt, hűvös jégeső szemerkél,
kopog a zizegő levelek között….

Az arcomba csap a hosszúszárnyú szél,
s tovalebben a víz homályüvegén,
minden múló, csak a változás örök.