2015. október 31., szombat

Szomorúfűz - November ...; - November ege



Szomorúfűz

November ege


Az emlékezés, a halottak, a könyvek hónapja.

A halottak napja határkő a meghaltak lelkeinek.



Még nincs vége az évnek, hisz az őszi mezőkön élik életüket az állatok, még virítanak itt-ott az őszi virágok. Lélegzik a Föld, a nyirkos erdőkben még gomba szedhető. Eleven az élet. Hirtelen száll le az alkony, korán fényt gyújtunk. Csend borul a világra, vége a hosszabb nappaloknak. Sötét az ősz. Parázslanak még az ősz utolsó színei. A csipkebogyók bíbora dércsípte színeivel, a különböző színű bogyók, a gesztenyefalombok és maga a gesztenye kirepedve, - a fenyők sárgája, vagy a fűzek sárgás levélkéi, de leginkább az otthonokból, az ablakok mögül áradó meleg, a fény.
Nyugovóra tér a természet. Úgy tesz, mint az ember – húzza, halassza az időt és mielőtt pihenőre tér, emlékezik és reménykedik, az eljövendőt tervezi, építi fel.
Rövidülnek a napok, megtérünk a természettel együtt a jövő tavasz elé. Álmaink is finomabban, ráérősebben simogatnak, meghittebbek. Új erőt önt belénk, gyengéden öleli a betegeket. Minden állat megtalálja meleg vackát a tél elől.
*
November …

Fagyosak a vágyak, s a hajnalok
borongós, fáradt a horizont
dér ül a fákon, a bokrokon
szívemben sajog a fájdalom
lekopott színek, kopár ágak
hideg van fázom, s te oly távol vagy

csípős, szemerkélő őszi eső
szomorú, szürke a világ
síró szél vágja arcunkba
a bánat zokogó jajszavát.

nem látni rég a napot,
az azúrkék ég szürkére vált
ázott lombsátor, - az avarban
levelek a földhöz lapulnak
cudar (novemberi) szél vacogtat
november ködbeveszve kopogtat

2 megjegyzés: