Bella István
Sanzon
Milyen szerelem volt,
milyen!
Akár a vízbefúlók
harca,
– meg nem marad a
fövenyen,
magát elfedi,
kitakarja,
mint a víz, él, hal
szüntelen.
Milyen szerelem volt,
milyen!
Két késdobáló
hideglelése,
– de hol a kés, hol a
porond már,
s mégis: köröttem,
homlokomnál
rezeg szemed lángoló
kése.
Milyen szerelem volt,
milyen!
Két idő, egymásba
akadva!
Két megválthatatlan
igen,
remegő fa, remegő
balta
szűnik, születik
szüntelen.
Mégis szerelem volt,
igen!
Víz, fény szakadó
szívverése –
mit kidobogtam,
kidobogtál,
ami nincs még és ami
volt már,
igen és nem. Mégis és
mégse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése