2015. október 16., péntek

Fazekas Valéria - Suhanó idő



Fazekas Valéria /Fava/

Suhanó idő

Hanem az idő- suhan, mint ég alján
költöző vadludak őszi felhőgomolyok között,
nem ránthatom meg a gyeplőt- mérsékelni
száguldásukat, csak röpülnek ég és föld között.


Mi az idő? Nem csak örökösen a fény,
meg a sötétség váltakozása,
nappal a nap aranyló sugara,
éjjel a csillagok bizalmas ragyogása.


Fájlalom: sok elvirult év sietve
enyészett el arcomon,
hagyta rajta romboló kézjegyét,
mint fáradt vándoron.


Bánatom-mint egy vasdarab,
mit az élet kivetett a földből-olyan vagyok,
mindenkinek útjába levő,
bárki bele botló, de más lenni nem tudok.


Szüntelen harcok bús dala
sír fel emlékeimben-a hit halála-
a sors játéka: az embernek
mindenből kell kiutat találnia.


Én ki vagyok? Lelkem megnyílik a
holt tárgyak, meg a művészetek előtt,
képzeletem ha szárnyra kap
felszokik csókkal érinti a felhőt.


Mi én vagyok- mi énemből még megmaradt
vigyáznom kéne reá mint törékeny növényre,
gyászolom, mert mi volt az sietve elosont-
negyven évem hullt az idő mélyére.

1 megjegyzés: