Zsiga Lajos - megbocsájtás

Zsiga Lajos

megbocsájtás /1956 – 2008/

ha mindent odaadnék
ha levetném
Ingem-gatyám
meztelen testem
párás sós illatát

megfeszített holnapot
könnyeim közt
bujkáló ijedt
vadgalambot
bánatosan síró
alkonyatot

kifosztott, meglopott
sorsomat
ki lehajtott fővel
békét kötve
a sáros nappal
az elátkozott
méltósággal

Uram!
Nem TE tehetsz róla
magamból kelt ki
ez a más
magamtól lettem: azzá
s nem akarok
mást

még élve járom a poklot
még itt
hozzászokhatom
könnyebb lesz
majd ott
hol a katlan
nem csak velem
fortyog

miért szóljon a húron
értetlen
hamis dal
rongyos gyerekkorom
ugyan mért
tagadjam

elmélkedni a bűnön
hogy
hős volt-e a bűnös
vagy
minden hős
átkozott bűnös

szabni a jogból a múltnak
igazat
vagy hamisat
méltó- e
vagy méltatlan
ezért ki szólhat

történelem csak egy van
aminek
szürke arcát festheti
a kor
bármily színre is
becsapva önmagát
s az ártatlan jövőt is

tanúk és találgatók
mint talányt
próbálják fejteni
mit lehet
s mit nem
e korban róla
mondani

a haza testén eset már
mélyebben
fájó seb is
mégsem siratták
körbe
úgy az igazit
mint a hamist

ha mindent odaadnék
ha levetném
ingem- gatyám
meztelen testem
párás sós illatát

talán akkor sem hinné el
sem a múlt
sem a jelen
hogy a magyar nép
bocsánata
végtelen