Fetykó Judit
Reggel, november.
Ma reggel hét és
félkilenc közt
fehér köd ült a házak
között,
befogva rövidre a
távolt,
s mit szemünk az
alakból látott,
alig volt az két-,
háromszáz méter.
Valahol, láthatatlan
szögben,
ragyogva tűnő őszi
zöldben
a napfény felhő
alávágott,
a ködben is sárgán
világlott,
s a dél jött őszi
verőfénnyel.
*
Emlékezés
Volt, hogy november
elei délutánon,
Mikor a nap ragyogott
az őszi tájon,
Felszedtük a diót,
eresz alatt hevert,
Gurult, zörgött,
koppant, vele a zsák megtelt.
Eljöttek aztán a
hideg éjjelek,
Hozták a szelek a
havat, a telet.
Diótöréssel teltek
délutánok.
Hogy süthessünk, mint
anyáink, kalácsot.
https://www.youtube.com/watch?v=2fnd8_KELvc
VálaszTörlés