Illyés Gyula
Novemberi ég alatt
*
November
Emlékszel a havas
novemberi
reggelre, amikor
ablakunkat kitárván a
völgy
dér gyémántporában
csillogott elénk,
hűvös pompájaként a
halálnak?
Szemedből még egy
percre
tavasz patak-mosolya
villant reám,
a délután kedve! –
márciusi
rügyeken át
csörgedezve patakzott
fejünkre a napfény
egyszer az erdőn!
Most mellemen fejed –
miért szóltál volna?
tudtad,
hallom,
szivedbe száraz
levelekként
zizzentek a percek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése