Válóczy Szilvia
Avar közt
Barna avarban
lépkedem…
Cipőmre száll néhány levél,
Ölelve csúszik egymásba,
Ahogy alant lábamhoz ér.
Elejtette őket az élet,
Az ősz halálból szőtt színei…
Halk valóságukban ott vannak
A szerelem szép reményei.
Egyedül vagyok utamon,
A mosolyórák mind késnek,
Rabságba vert szavakról
Csak a kopasz fák mesélnek.
Barna avarban lépkedem…
Hogy meddig? Ki tudja még…
Amíg a száj némaságot hordoz
A szív csendben elég.
Cipőmre száll néhány levél,
Ölelve csúszik egymásba,
Ahogy alant lábamhoz ér.
Elejtette őket az élet,
Az ősz halálból szőtt színei…
Halk valóságukban ott vannak
A szerelem szép reményei.
Egyedül vagyok utamon,
A mosolyórák mind késnek,
Rabságba vert szavakról
Csak a kopasz fák mesélnek.
Barna avarban lépkedem…
Hogy meddig? Ki tudja még…
Amíg a száj némaságot hordoz
A szív csendben elég.
https://www.youtube.com/watch?v=gOLLSJN6dQ4
VálaszTörlésTavasszal nem lesz avar, s majd rménytkeltő zöld fűben lépkedsz
VálaszTörlés