Szomorúfűz
Szelíd szavaidra
vágyva
Szürke az ég, kevés a
fény
Kavargó levéllel teli
a tér
Hideg, metsző az őszi
szél
Hunyorog szemem, amint
hozzám ér
Könnyet csal pillámra
csípős érintése
A hervadó elmúlás
szívemig ér
Lelkem hozzád
menekülne
Kérdeném tőled:
szeretsz –e?
De választ már csak a
szél jajong
Messzi sodorva a
végtelenbe
Magányos nélküled az
életem
Emléket ébreszt az
őszi csend
A csillagom veled a
múltba veszve
Nem ragyog fény az
életemre
Szelíd szavaidra
vágyva
Érted nyílik a szám
halk imára
https://www.youtube.com/watch?v=pUeot-sTeCg
VálaszTörlésÁltalában a legfontosabbat az ember valamiért nem mondja el . A gyerekeink úgy vannak (és mi is úgy voltunk), hogy csak a szülők halála után jut eszükbe, hogy mit és mikor kellett volna elmondaniuk.
VálaszTörlés