Albert Ferenc - Őszi köd

Albert Ferenc
Őszi köd

E szürke őszi reggelen,
a szemközti háztetőre
kirívóan ült fel a Nap;
onnan szipókázva ködöt,
amely lustán heverészett
a kis Rákos-patak menti
korhadó, odvas fák között.

Szegény, próbált menekülni,
bújt az nádasba, bokorba;
sőt, tapadt ágak hegyébe,
nem óhajtva ezt a mustrát;
de a Nap ma könyörtelen,
sugarait földre szórva,
előrángatja a lustát.

Hiába minden turpisság,
sírva, ríva könyöröghet
a dologtalan lusta köd,
percei számlálva vannak;
Nap miután felszippantja,
nem marad lent más utána,
csak gyöngyként csillogó harmat.