Fazekas Valéria - Novemberi merengés

Fazekas Valéria /Fava/

Novemberi merengés

Az ablakon kívül ólomszürke az ég,
mintha esteledne,
csal a homály, álmos a reggel,
lomhán úsznak a felhők elnehezedve.

És máris megeredt a hó kecsesen,
sűrűn, hatalmas pelyhekbe,
hullnak alá súlytalanul,
mint megannyi hírtelen megfagyott lepke.

Már indul is a gondolatom lassan,
Ráérősen-vissza a múltba
( egy hónap múlva karácsony)
Mint kinek semmi sietős dolga.

Előttem templomtorony –
talán épp a falu közepén,
éjféli misére harangoznak
a szeretet ünnepén.

Valaki felolvas a bibliából
elmélyült hangon,
Mária fia – Jézus Krisztus
Megszületett egy karácsonyon

Már egy ablak mellett állok,
belesek a jégvirágos ablakon,
mellettem szürke veréb ugrál
a tornác párkányon.

A szobában gyantás fenyőillat
hajladozó gyertyaláng,
mint egy bozontos pulikutya-
olyan a tömzsi kis fenyőfánk.

Lágyan felkapja a szél, majd szétröpíti
a mennyből az angyal dallamát,
épp akkor érkezik keletről három bölcs
tiszteltetni Mária újszülött fiát

Vajon hány éve volt?
Huszonhat harminc között
Hamarjában magam sem tudom.
Az utcáról behallatszik amint a nyálkás úton,
Sisteregve húz balról jobbra a forgalom.