Szuhanics Albert - Mindenkiért gyújtsunk gyertyát!

Szuhanics Albert

Mindenkiért gyújtsunk gyertyát!

Minden évben van egy napjuk
a holtaknak, kik itt éltek,
akik közel voltak hozzánk,
róluk őrzünk szép emléket.

Boldog, kinek nincs halottja,
talán csak a legkisebbek,
hisz ártatlan szíveikben
eltávozók még nincsenek.

Szeretteinek hiányát,
nem érzi még, csak ki árva,
apja nincs, vagy édesanyja,
aki karjaiba zárja.

Aztán ahogy száll az idő,
egyre több az eltávozott,
mindenkinek sírján tudom,
mécsest bizony nem gyújthatok!

Íme itthon gyújtok gyertyát
mindazokért, kit életben
ismertem és szerettem én,
hogy e napon megtiszteljem...

Vannak, akik messze-messze
nyugszanak idegen földben,
sejtelmünk sincs, hol lehetnek,
vajon melyik temetőben?

Vannak akik úgy haltak meg,
azt sem tudjuk, már nem élnek,
pedig egykor közel voltak,
s elevenek az emlékek...

Mindenkiért gyújtsunk gyertyát,
ha sírjához nem jutunk el,
holtak napján nincs távolság,
ők szívünkhöz vannak közel!