.kaktusz
Mikulás, Télapó?
Tudod arra gondoltam,
hogy nem mindegy,
de miért is nem az,
hogyan nevezik a
nagy-szakállút,
a szántalpon érkező
jóembert,
az ajándékozót,
kit minden gyermek
örömmel vár,
hiszen a lényeg
nem különbözik
látszólag:
mindkettő puttonyában
ugyanaz rejtőzik,
a név nem változtat
semmin,
hívják Mikulásnak,
vagy akár a
télapónak…
de talán igaza van
annak,
aki szerint
a személy kiléte
fontos,
hiszen az egyik az
szent,
létező személy volt,
ami hiányzik a
másikból:
maga a múlt, a csoda,
az egésznek a
lényege…
az igazi az ember
volt,
húsból és vérből,
de létezett egy
különleges,
nem jellemző
halandóra,
már–már isteni
tulajdonsága:
úgy adott ő,
hogy viszonzást
nem várt érte semmit,
magáénak a hálát se
tudhatta…
elég volt neki
mások boldogságát,
onnan,
a jótékony sötétből,
meglesni kívülről az
ablakon …
különbözött sok
mástól:
ő takargatta a
jóságát,
mint más
a rejtegetni való
bűnét…
ember volt
isteni tulajdonsággal,
rá emlékezve
próbálják őt
kisebb nagyobb
sikerrel
leutánozni a ma élő
utódai,
ha nem is mindig az ő
ruhájában,
de figyelve legalább
olyan boldogan
a másik, a
megajándékozott őszinte örömét,
annak az örömnek a
magvát
úgy vetették el,
hogy aki a termést
fogyasztja,
nem is tudhatja,
ki a jószívű
ajándékozó,
hiszen az ajándékot a
Mikulás hozza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése