Fazekas Imre Pál - Selymes csodakelyhek

Fazekas Imre Pál

Selymes csodakelyhek

eleven szépség szép szemednek bája
ahogy mint egy tűzfény felém jött táncolt
roppant szenvedéllyel égett a lángja
rügyeket fakasztva bennünk ficánkolt

elfúló hangunk ittas ölelésig
befogadó tűzvágyó ajkainknak
belül mindent felgyújtottunk az égig
felkeltve fészkét dúló viharoknak

most szív kapuján virágok nevetnek
ez a szerelem csillagokat kerget
éhség szomjúság mámorán peregnek
együtt szikrázó selymes csodakelyhek

megrendült a Föld – a fák is remegtek
akkor – s azóta is – minket szeretnek