Szalay László - Égő, fekete

Szalay László

Égő, fekete

Égő, fekete haj
Csillogó
Már nem tudom
Milyen színű szemek
Ez maradt
Az emlék
Hogy ma is még
Gyermekként
Rád ismerhetek
Gondolatom
Makacsként
Rövidre szabott sorsod
Ágain tekereg
.
Voltál, mint
Minden asszony
S hogy gyermekednek
Gyűrött terítőn
Falat maradhasson
Szétmorzsoltad
A tündér időt
Mit lelked
Örvényével font
Körbe
A sóvárgás
E tékozló
Lidérc
.
Kit kérdeznék
Hogy jól van-e így
Szivárvány szavaid
Fagyott szívekre
Fény-álmot derít
Tétova bizonyosság
Arcunkra
Elkésett
Félelmet vetít
Egy történetre
Mely másként íródott
Volna tán
Ha te és én
Egyszerre születünk
Abban a csodában
Melyben
Hazug kígyó
Tekeredik
Minden kitalált
Almafán