Novák László
Mondd kihez….
Kihez forduljak,
ha elcsöndesít a távol,
ha hajnali friss szél egyedül
egyedül ébreszt
ha belevénülök lelkembe,
s madarak éneke
sem okoz derűt,
ha kétségbe ejt
a táj nyugalma,
míg bennem,
a megfoghatatlan éled,
s vágyam utánad
eluralja testem.
kihez forduljak,
ha lassan az idő
cseppjeit számolom,
míg folyama
tengerré téved,
s hullámaiban
elveszik az élet.
Mondd kihez forduljak,
ha a gyötrelem
öntudatra ébred,
mint zsongó méhkas,
szívemig ér el,
ha ajkam csüggedt,
céltalan remeg,
s a szó mit formál,
telt gondolatom,
csirájában hal meg.
Kihez forduljak,
így üresen nyomorultul,
szivárvány hidam nélkül,
mely csodámhoz vezet,
mély szakadékok közt,
ahogy magáénak akar,
alaktalan Őrület……
ha elcsöndesít a távol,
ha hajnali friss szél egyedül
egyedül ébreszt
ha belevénülök lelkembe,
s madarak éneke
sem okoz derűt,
ha kétségbe ejt
a táj nyugalma,
míg bennem,
a megfoghatatlan éled,
s vágyam utánad
eluralja testem.
kihez forduljak,
ha lassan az idő
cseppjeit számolom,
míg folyama
tengerré téved,
s hullámaiban
elveszik az élet.
Mondd kihez forduljak,
ha a gyötrelem
öntudatra ébred,
mint zsongó méhkas,
szívemig ér el,
ha ajkam csüggedt,
céltalan remeg,
s a szó mit formál,
telt gondolatom,
csirájában hal meg.
Kihez forduljak,
így üresen nyomorultul,
szivárvány hidam nélkül,
mely csodámhoz vezet,
mély szakadékok közt,
ahogy magáénak akar,
alaktalan Őrület……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése