Jóni Barna - Gyere, mondd ...

Jóni Barna

Gyere, mondd …

Gyere még mielőtt haloványul az ég,
ha a nap tüze lágy, simogatva becéz
Kezed él, ölemen szerelem tüze ég.
Aranyozd be napom, ma hagyom te legyél...
Van-e már szeretőd, szíve lett a tiéd,
koszorús szeretőd, s gyűrűd ujja köré?
Szalagos-pántlikás, haja fonta piros,
szerelem szava szól szaporán, ha csinos?

Mondd, ha a Hold vele jár, vele kél, a magány egyedül csak
társ akivel parolázik a szél, s éjjel cseverészik?
Égi madár, kicsi nádirigó, fabagoly ki köszönti?
Gondol- e rád, ha a vér szava kérlel, hív-epekedve?
Csak te a mindene, nappala-éjjele és az imája-
reggeli sóhaja, éjjeli óhaja? Nappal a gondolat
lépteivel jár és marad ott, álmára vigyázni?