Szita Zoltán
Jövendő
Paprika-futású lesz
ez a nyár is, úgy
mint a többi
- de hol vannak már azok
az izzadtságszagú
reggelek, a fölriadt,
a kitakart-arcú
ébredések.
Hisz már egyre
hűvösebb lesz a levegő,
és szinte már majdnem
belefulladunk
ebbe a szilaj őszbe,
ebbe a szőlőérlelő,
pernye-ajkú vad rohanásba,
ahogy lassan
aggódó pislogással
néznek le ránk a fák,
ahogy bölcs
méltósággal belezuhanunk
a szikrákat szóró,
aranylombú őszbe.
A fák is már-már
szakállt növesztenek,
és a levegő is már
szinte csont-feszegető
mi mégis mindig újabb
tavaszról álmodunk,
és táncolva megyünk a
nyárba ...
hisz ébredésünkre
újabb zord tél kopogtat,
és madarak leszünk,
magra éhező madarak.
Pedig nekünk nincs
oltalmazó odúnk sem,
hiába vesszük föl
díszes tollruhánkat ...
És mégis, a
hóviharban ott leszek én is,
ahogy zengjük tavaszi
madár-indulónkat
és úgy szólongatunk
egyre, ó be kérünk:
Hogy jöhetnél már,
láng-padozatú várásokkal,
mézízű gyümölccsel, -
virág-özönnel teli -
te
örök, ............................. lobogó tüzű nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése