Turza Sándor
Mikor
Mikor aprócska csillagok az égre siklanak,
virágzó olajágak illatával könnyű szél szalad.
Mikor zápor hull, felhő szakad, a földre
örök szerelmet mosolyog a nap, én ott leszek.
Mikor erdők mélyén a szarvas szerelmét hirdeti,
én füledbe suttogok, fejem öledbe hajtva
álmodban maradok.
Mikor a nyár ruhája kopni kezd az ősz
kezével szórja a leveleket, én ott leszek.
Gyertyát gyújtok neked, s ha beköszönt a zord tél,
arcunkba dobálja a jeget, ott leszek,
arcodról lecsókolom a forró könnyeket.
Mikor testünk egymásba fárad, lágy mosoly
mossa emlékét bennünk a nyárnak.
A mosoly átadja helyét lassan a ráncnak,
a szerelmes láz helyett, mint ősz ül majd a
betegség,
én ott leszek.
Kezembe fogom fáradt arcodat, hagyom, hogy
felettünk egy utolsót lobbanjon a nap,
ott leszek, mikor a világból két szerető szív
kiszakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése