Ecsedi Éva - Alagút

Ecsedi Éva
Alagút

Virágok illata lebeg a nyári éjben,
szeretnék még szépet írni, de nem tudok…
…mért nem.

Túl sok a fekete folt…

A hegyek sötéten pihennek,
álmodnak ezüst csillagfényben…

Közhelyes szívemben érzés kering,
érzem minden sejtemben a kínt…

S a fák fölém magasodnak,
őrzöm ízét az utolsó csóknak…

Hangok… halkan, csendesen…
zokog a lelkem, kedvesem.

Forog a Föld…

Égig érnek a lépcsők,
nem lesznek több vasárnapok sem hétfők

…

Táncolok… árva lány hajamba
színes szalagokat fonok…

Szférák zenéje fejemben,
szétfoszlik létem a világtengerben…

Alagút…

Végére értem,
bocsássa meg az ég, gyengeségem…