Nagy Ilona - Szélkeringőn ...

Nagy Ilona
Szélkeringőn…

Tudom, adtál olyat, mit nem érdemeltem
- azért kaphattam, mert minden embernek adsz -,
fürödtem többször is háborgó tengerben,
hallottam, mit elmos, sosem lesz ugyanaz,

mégis hittem - mondták -, kárpótol az élet,
virágzó mederré válik a könnypatak,
gyopár is virul, bár magasak a bércek,
és minden hegyre olvaszt jégkását a Nap,

mert a kopasz fa is dacol a hideggel,
árva madár óvja fészkének melegét
- de az erős szív is megszakadhat egyszer,
ezért kérdezem meg -, mondd, hát még nem elég,

mekkora súly az, mit két váll elviselhet,
bánat-telt szekerem most merre tolhatom?
- benn - a csend, bolyongva elüti a lelket,
- künn - egy szélkeringőn sikít a fájdalom.