Mirian
Öntoborzó
/részlet/
…
Kevés maradt. Kevés
az energia ahhoz, hogy pozitívan nézzem jövőm. Meg kell ezt oldanom, meg is
akarom oldani. Logikailag a megoldás, hogy erőt gyűjtsek. Olyan dolgokkal
vegyem magam körül, ami előrevisz, ami azt mondja nekem, hogy minden rendben
lesz, van remény.
A reményt nem adják
ingyen és én is kellek hozzá. A szeretet csodás, melengető érzés, kincset ér.
Táplálék a léleknek. Egyfajta építőanyag, ami légiessége ellenére, mégis szoros
kötőanyag a boldogság megszerzéséhez. Persze, ez a szó, "szerzés",
nem túl helyénvaló, hiszen sokkal inkább egy elnyerhető díjnak kellene nevezni.
Mégsem ezen a poszton emlegetem magamban, sőt, igazán ki sem ejtem e szót,
inkább ha átélem, ha megtörténik, csak utána tudom elmondani, igen, boldog
voltam. Mindez talán azért alakult ki így bennem, mert misztikussá vált a
hosszú évek alatt ez az érzés. Túl nagy felhő takarta mindig fényét és sosem
vallottam be magamnak, hogy én is megérdemlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése