Siktár Éva - Gyermekvers - Őszről

Siktár Éva

Gyermekvers

(első osztályosoknak az Őszről)

Itt az ősz, és sietnek a gyerekek
iskolába megtanulni szépeket,
tanítónő megtanítja miért szép ősszel is a természet, egy csodás kép.

Bronzvörös az ég alja ha kél' a NAP,
tanuljatok gyerekek, csak így szabad
most átlépni az iskola kapuján,
elmerengni őszi színek varázsán.

Tanítónő oktat szépen, gyerekek
szívében ott, olthatatlan szeretet,
miért váltott őz barnára most a táj?
Falevelek m'ért zizegnek kinn a fán?

Figyeljetek, Őszanyóka integet,
köszön Nektek, köszönjetek gyerekek!
Tanuljátok miért hullik sok levél,
miért sodorja most messzire a szél.

Felkap egyet, mosolyog ő huncutul,
őz barna már, nemsokára megfakul,
Őszanyóka szólítja a felleget,
Bús szürkére festi most a kék eget.

Hívja még a villámokat, menny dörög,
édes kicsi falevél most megpörög,
zúdul rá a szomját oltó zivatar,
kicsi levél csodálkozik, itt a baj!

Jön Napocska, szépen halkan így felel,
Komor felhő szedd a lábad, tűnjél el!
Figyeljetek, jött velem a szivárvány,
kicsi levél, ne búslakodj ily' árván!

Felszárítom könnyeidet, ne sírjál,
bánatod van, itt vagyok még, csak hívjál!
Majd amikor régi fényed megfakul,
őszi dalod szépen, csendben elhalkul.

De addig még pompázhatsz egy kicsikét
nem baj az, ha megsárgultál kis csibész!
Tavasszal majd újra zöld lesz ruhácskád!
Tél apóka addig nagyon vigyáz rád!

Gyermekeim mára ennyi elég volt,
tanítónő gyermekekhez szépen szólt,
elköszönünk Őszanyótól, tova száll!
Mosolyogva int még egyet, hol a nyár?