Hatházi Áron - Nyári elmélkedő

Hatházi Áron

Nyári elmélkedő

vastag sorokban árad a lét ujjaid között
míg belém meríted Isten a kezed
közte folyik szét
emlék-mesék
kételyből szürkévé merevített álmok
csillagért rajongó
kenyérért verítékező
savószín mámora.
balladába font képzelettel várom felbukkanni
talpam alatt gödrösödő
aszfalt-utak mentén
virágzó murok dudva
paréj-szagú port
mert nekem csak por jut
a lét aranyos
ezüstös
rezes pora.
útmenti kavicsból rakom ki a nevedet
palesztrinai polifóniáját zengem
hitednek
te nagy Élet
apró zsoldosod vagyok
és megrettent fiad
tó-örvénybe fúlt csobbanás
nádsusogás
gyönyörű csillagok alatt
éjjeli madár szárny-rebbenése.
bárcsak lennék varázslat múzsák kertjében
vagy csak nevetés
hinta
kacaj
elmérgült sebben gyógyír drótban áram
vízen csónak ásónyom a földben
mibe magot szór más
lennék csak parázs -
halálom előtt apró lobbanás
majd valaki továbbálmodja
életem.