Kandrács Róza - Nyár este

Kandrács Róza

Nyár este

Nyár este volt,
a fákon sok madár dalolt.
Egyik sem aludt,
talán mint bennem az
emlék zakatolt.
A hold ugyan úgy világít,
a csillag ugyan úgy ragyog.
Szellő suhan a fák között,
hozza a távoli múlt dalát.
Illata mint köd, ereszkedik reám.
Emlékezem,
szívemen egy sóhaj suhan át.
Hová lett? Mivé vált,
az a szép világ?
Minden ugyan az , mégis más.
Veled együtt eltűnt az ifjúság,
elszállt a varázs.
Üres a holnapom,
elmúlt a tegnapom.
Mire várjak még, nem tudom.
Hihetek –e még?
Vagy már csak emlék?
Bólogató virágok,
mondom –e még, imádom?
Jön –e még majd valaki,
ki lelkemet betölti?
Szeret –e még kicsinykét,
súgja –e még? Légy enyém.