Szomorúfűz - Az életünk mozaikkép

Szomorúfűz  

Az életünk mozaikkép

http://youtu.be/O9v7zbPQHH0

 

 Az életünk olyan, mint egy mozaikkép. Sok-sok apró képből, kockából áll össze. Van, amikor könnyen illeszkednek egymáshoz a darabok, de van, hogy nem tudjuk összeilleszteni a kockákat.

Varázslatok, csodák, szépségek és mindennek az árnyoldala: elviselhetetlenségek, eltévelyedések. Sokszor hiába lévő akarat bennünk, hogy segíthessünk, hogy megtalálhassuk a visszautat. Az útelágazásoknál rossz irányt választunk, ami sajnos, a végtelenbe vezethet.

Vannak dolgok, amire magyarázatot soha nem találunk. Legalább is nem tudjuk szavakkal kifejezni, csak az érzéseinkben vannak, csakis a lelkünkben.

Gyertyákat, mécseseket gyújtunk, lámpát oltunk és ünnepélyesen, fájóan emlékezünk, a visszatükröződő fényekben, békességgel a lelkünkben, életünk árnyékképeivé válva.

Kondra Katalin - Játék a fénnyel

Kondra Katalin

Játék a fénnyel

Fehér foltok a pillantásban,
könnycseppek a napsugárban.
Fekete foltok fehér ruhámon
csillagtalan éjszakákon.
Fényt kereső reménységgel
ölellek át szenvedéllyel.

Fényedet... oh nem lelem!
Bármerre is keresem,
Fehér foltok fekete ruhámon.
Szememre többé nem jön álom.
Fényt kereső reménységgel
ölelnélek szenvedéllyel.

Káli László - Jönnél e velem?

Káli László

Jönnél-e velem?

http://www.youtube.com/watch?v=vzQuUbSCze0

Jönnél-e velem minden pillanatban?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szemlesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?
Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.
Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék. Mondd, Kedvesem!
Jönnél-e velem minden pillanatban?

.kaktusz - Az emléket odaadni

.kaktusz

http://youtu.be/DL6wuaGonZ8  

Tudod arra gondoltam,

van úgy, hogy valaki

szeretete jeléül

másnak odaadja az emlékét,

a pótolhatatlant,

talán az óráját

a meghalt apjának,

amit az, mint büszkeségét,

egy láncra akasztva

a zsebében hordott,

vele szinte összenőtt…

másnak már nem érték,

értékessé a szeretet teszi,

amivel azt senkinek másnak,

 ajándékba egyedül

adhatták annak az egynek,

a szeretet letagadhatatlan,

egyértelmű jeleként…

de ha az nem értékeli,

(mivel benne szeretet nincsen)

valójában nem csak az órát,

de a szeretet,

semmibe azt veszi,

ami felé nyújtatta

azt a pótolhatatlan kincset:

az órát valósan,

vagy csak szimbolikusan  

a sárba tapossa,

mintha semmibe venné

a felé áradó

igaz szeretetet …

az óra tönkremegy,

ő csak egy könnyen romló szerkezet,

az ember, aki adta,

 kicsit meghal bele:

de ha igaz a szeretet,

csak átváltozik örömteliből

fájdalmas kínok közt élő érzésre.

2012. szept. 21.

Fodor Ákos - Határok

Hajdu Mária - A szótlanság

Hajdu Mária

A szótlanság

Sokáig csendes és néma voltam,
egyetlen sor verset sem írtam.
Néma könnyeket hullattam,
mélyen magamba zárkóztam.

Nem jó szótlanul szenvedni,
Nem jó boldogtalannak lenni!
Át kell a göröngyöket lépni.
újra meg kell tanulnom élni.

Most verseimmel kiabálok!
Minden szépet megtalálok,
újra a talpamon állok,
és a boldogságra várok.

Ha majd kedvesemtől megkapom,
valóság lesz, nem csak álmodom.
Az őszinteséget láthatom,
ölelő karomba zárhatom.

Újra nyitottam a világra,
nem leszek soha már bezárva!
Nem leszek szomorú és árva,
indulok egy boldogabb világba.

Kiss Angéla /Mimangi/ - Látomás

Kiss Angéla /Mimangi/

Látomás

Bárány rajzol kósza felhőket,
Összekavart kúszó mezőket
Hangtalanul hulló cseppeket
Virágra eső csillogó szemeket

Ringató szellő átöleli a napot
Búcsúztatja hamar a tegnapot
Október szürke úton haladgat
Lassan tördeli a sárgás ágakat

Derengő, fagyos, néma képmás
Szomorgó, s mosolygó látomás
Vacogó csók ködös éjszakában
Jégtörés gyötrelmes évszakában

Hanyecz István - Őszi szerelmes álom

Hanyecz István
Őszi szerelmes álom

http://youtu.be/x50FyCkNYzM

Szunnyad már csend
a színes őszi tájon
sárguló falombok közt
száraz levél zizzen
lepereg számtalan,
az éltét megunva.
muzsikájuk cseng itt
a fülembe halkan,
szerelmes szókat
súgnak ök felém
s titkon elmesélik
lány szerelmét nékem
megsárgult öszi lombok
hajolnak énreám
s a lehullott levelek,
ök nekünk zenélnek

Almodom? nem,
oly vékony hangon
apró madárka
csivitel fenn az ágon
dalold csak víg dalod,
a zengö éneked,
hogy miröl? hát
szóljon e dal lányról
akinek hü szerelme
már csak enyém
dalolj hát te
kedves madárka szépen
zengd világnak s
néki halkan szóm
ott az elárvult,
vékony, kopár ágon

Őszintén szeretem őt
ezen a világon
kékégen fekete felhők
tornyosulnak éppen
A látóhatár peremén
vihart sejtetnek.
Jaj tenéked,
kedves dalos madárka
sóhajtám, oly nagyot
halkan hozzád,
mint csodavárók
késő esti szeanszon
ne hogy valaki most,
engem megzavarjon
ahol meglepetés születik
a siri csendben

e dalom egy vallomás
tenéked kedves
olyan mint öszi fákon
a lehulló levelek,
zenéje,csendes,
simogató,hozzád szóló
ez csak néked való,
halkan a csendben,
hogy meg ne hallja
rajtunk kivül senki más
de zenénket már eközben
énekesmadár vigan dalolja
Szeretlek téged én,
te aranyos kisleányka
ülve a felhök peremén
újabb csodára várva

Fetykó Judit - Őszi sirató

Fetykó Judit

Őszi sirató

Úgy fáj az elmúlás hangulatú táj,

a köd, a pára, a lombtalan ágak,

későn kelő nap, délutáni homály,

s míg meg nem jön a téli fagy, míg várat

magára fehér hóleples december,

úgy érzi az ember: ez az elmúlás.

Ahogy múlik párába hullva ezer

pillanat, úgy öregszünk, nincs választás:

úgy fáj ez az őszvégi hideg semmi.

Bőven hullnak ködkönnyei a nyárnak;

téli estéken jó lesz emlékezni

év lombjait, saját időruhánkat.

Grimm Pálffy Piroska - Ősz jön; Milyen leszel ...

Grimm Pálffy Piroska

Ősz jön ...

Fényt pakol a búcsúzó nyár,

ezer lomb-koronán kényes szellő suhan,

ajkammal érintem a neszeket

mit felleltem Szerelmünk alkonyán.

Minden oly halovány. Szín nélküli rajz.

Egy új világ. Úgy fázik a táj s a szívem.

Ősz jön, sárga levél-sereggel,

otthonosan érzi már itt, örömében

sikolt a Magány!

**

Milyen leszel ...

Milyen leszel,

borítsál be szíveddel,

melegségeddel,

egyszerű lelkeddel,

szerelmes sóhajjal,

fehér kendőddel és ne búcsúzz még,

maradj míg eláll a zivatar,

kezembe tartom a Holdat, a Napot,

az igéző Holnapot, a Reményt,

mit megéget a Fény,

így könnyedén lépünk tovább...

Simon László - A titok

Torma Zsuzsanna - Egy szép csokor sárga levél

Torma Zsuzsanna

Egy szép csokor sárga levél

http://www.youtube.com/watch?v=lihLjzLIeQ4 

Egy szép csokor őszi levél
Gazdája fa, s bokor,
Úgy sárgállnak a kezemben,
Mint egy virágcsokor.

Parkon által visz az utam
Lábam alatt avar,
Nem látszik a deres fű sem,
Mindent levél takar.

Egyik-másik viaszsárga,
Többi sárgás-zöldes,
Többen úsznak egy tócsában,
Némelyik meg földes.

Sajnálom a sok levelet
Lent a földön hagyni,
Nem hagyom ott mindegyiket
Végleg elporladni.

Platánoktól, juharoktól,
Hárstól és nyárfától
Elhullajtott leveleket
Szedek fel a sárból.

Könyveim lapjai közé
Rejtem aztán őket,
Ez a sok szép sárga levél
Jó lesz könyvjelzőnek.

De a többi levél ott lent
Gyülekezik szépen,
Nem akarnék rátaposni,
Nem tehetem mégsem,

Hogyha én is úgy szárnyalnék,
Mint levél a szélben,
Felszállnék a levegőbe,
S fent élnék az égben.

De majd egyszer az én testem
Lesz az enyészeté!
Csak a lelkem szállingózik
Fel, a kék ég felé.

László - (le)Pergő lélek

László

(le)Pergő lélek

Kint vihar tombol,
bent nyugalom honol,
rémisztő, néma csend,
a homokóra lecseng,
hullnak alá a lélekszemek
takarva be testemet,
az idő maga alá temet,
˝ássa ki a hideg vermet
hol testem nyugalmat lelhet˝.

Lelkem pereg tovább,
s, az üvegfalon át
betekint egy szempár,
csodálja, miként hull alá
ön önmagának a
sok aprócska kis pont.

Halkan serceg,
lassan pereg le a
silány földi lét,
(feltöltve az ürességet,
úgy,
hogy soha nem ér véget).

Nyúl az óra felé egy kéz,
csodálva a szemekre néz,
mintha tudná én vagyok
az idővallum mely a
kezdet és a vég(?).
Fordít rajta egyet még…

Sárhelyi Erika /Netelka/ - Kacsint az ősz

Sárhelyi Erika /Netelka/

Kacsint az ősz

Mint ki álmából riad, oly´ kábán
nézem, mint fut ablakom előtt a nyár.
Szelíd fény ül a fák koronáján,
míg ég s föld közt tűnni látszik a határ.

Esik. S ahogy az ég telesírja
a kitikkadt föld nap harapta testét,
lám, friss eret dajkál a dombok alja,
óvón tartva fölé szép-szelíd kezét.

Szél borzolta bokrok suttogása
hervadást lop a tobzódó táj fölé.
Még zöld a lomb, integet a nyárfa,
de kacsint az ősz: a holnap már övé.

Válóczy Szilvia - Hosszú idő után ...

Válóczy Szilvia

Hosszú idő után...

http://www.youtube.com/watch?v=QKObMyFEnwI  

Hosszú idő után újra írni olyan érzés, mint szárazság után az eső. Az önmegtartóztatás egyik fajtáját sajtolva szívembe rájöttem, nem vonhatom meg más emberektől az olvasás örömét. Kell, hogy azt a kevés szépet, melyet talán számukra nyújthatok, érezzék, hozzájuk szól és értük. Önmagam szemében lírikusnak talán nem nevezhető, örökös vágyhajtóvá nőttem ki magam. Mintha szárnyaim emelgetném, miközben soraim születnek az egek magaslataiban. S ha lehet, még szárnyalnék sokáig…

Szomorúfűz - Örök hűségben ...

Örök hűségben ...

http://www.youtube.com/watch?v=rfLXXqXIXTE

„Mindannyian sebezhetőek vagyunk. Szükségünk van legalább egyvalakire, akivel megoszthatjuk a legnagyobb gondjainkat is - egy emberre, aki azt mondja:

"Szeretlek és elfogadlak téged úgy, ahogy vagy, bármi is történjék."

- Andrew Matthews -

A hűséget nem lehet és nem is kell magyarázni. Érezni és átélni kell. A hűség egy néma összetartozás, szívünk szívig hatoló érzéseiben.

A hűség azt jelenti, hogy kitartunk szeretteink, a szeretett társ, a barát mellett, az emléke mellett.

Igen, az emléke mellett, hiszen hűségesek lehetünk ahhoz is, aki már nincs velünk.

A hűség egy üzenet, hogy szeretjük. Az igaz  szeretet pedig mindig hűséges.

„Velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.”

Örök hűségben ...

Lelkem mélyéről felszakadó sóhajok,

Félbehagyott versek életem lapjain

Csendes, magányos éjszakák,

Zaklatottan, riadt hajnalok

Kegyetlen volt olykor életem

Áldást és kínt is osztott a sors,

De szívemben dalolnak az örömök

Ölelnek, ringatnak szelíden,

Szerenádot zengve a fényben.

Így élek napról napra Veled,

Örök hűségben, reménységben

Szomorúfűz

Scheffer János - Örök hűség ...

Scheffer János
Örök hűség...

Vállalsz-e mindent velem majd őszintén és tisztán,
Boldogságot, örömet, bohém, vidám kacagást,
Szép álmokat, tiszta szerelmet, sok-sok utazást,
Bánatot, sírást, türelmet és teljes odaadást?

Vállalsz-e mindent velem mit a jövő még csak titkol,
Fényes napokat és komor fellegeket néhol,
Hitet, reményt, becsületet és nyugodt életet,
Gyönyörű, hancúrozó, vidám gyerekeket?

Kitartasz-e majd ha az élet vésője ráncosra vés,
Ha homályos szemem téged márcsak ágyból néz,
Ott leszel-e majd, mikor tekintetem utoljára lát,
Mikor utoljára érzem majd kezed szorítását?

Ha már te sem leszel, hűségünk akkor is megmarad,
Sírunkon két virág nő majd az árnyas fák alatt
A két virág ott is, mindig egymás felé fordul,
Átölelik egymást, ha a törzsük már nem mozdul.

Ha virágjainkat valaki durván eltapossa,
Két fa szökken szárba, szorosan egymásba fonódva,
Viharban egymást védik, lombjuk selymesen összeér,
Gyökereik egyek, az örök hűség jeleként.

Ha a fákat kivágják és mi mind tűzzé válunk,
Lángnyelvekké válva még egy utolsót szikrázunk,
Fényes szikraként még egyet, utoljára táncolunk
S ölelkező lángnyelvekként hagyjuk itt e világot.

.kaktusz - Hűség, önfeláldozás

.kaktusz

Hűség, önfeláldozás

http://youtu.be/pgyP9JFL47c

 

Tudod arra gondoltam,

legendás a kutyának a hűsége,

de talán ő is csak akkor kitartó,

ha van szeretet kapocs

közte és a gazdája között,

a hűtlenség, hogy magára hagyja

egyik a másikat el sem képzelhető,

oly szoros az összetartozás:

hű ebnek hű a gazdája is,

annyi lehet a hű eb,

mint amennyi a hűséges gazda…

de csak az ember képes arra,

arra a különleges csodára,

hogy hű legyen

viszont szeretet nélkül is

a végtelenségig,

úgy nem nehéz dolog az,

ami szinte lehetetlen

a szeretetet nélkülözve:

mint hatalmas követ emelni erőtlen,

ahhoz mind kevés az ígéret …

de amikor ketten szeretik egymást,

légyen az ember és a kutya,

vagy két,

egymást nélkülözni képtelen ember,

a hűségük egymáshoz oly egyszerű,

mint szárnyalni szárnyakkal,

ami szeretetlen szinte lehetetlen…

vele hűnek lenni

nem nagy attrakció,

dicséretet az érdemel,

aki szeretet nélkül győzi le

a szinte áthidalhatatlan akadályt:

legyőzni a kínzó vágyat,

csak hogy soha ne hagyja a másikat

fájdalmak közt egymagára:

az a hűség

a hősies önfeláldozás maga.

2012. október 27.

Baranyi Ferenc - Hűség

Baranyi Ferenc

Hűség

Valami történt azalatt,
amíg a szívből a mosolygás
sugaras árama a folyvást
dacoló, zárt szájig szaladt,

valami változott, hiszen
ami a szájon kivirágzott,
nem az volt már, mit kibocsátott
a szív (vagy az, csak másmilyen) -

ám akkor is mosoly, mosoly!
S ha íve lankadóbb is annál,
ami a szívben volt a startnál:
az arc már tőle sem komor.

És azt hiszem, végső soron
e más-ívű mosoly se más, csak
nem úgy ad formát a szájnak,
ahogy reméltük egykoron -

mindegy. Mi ebben is hiszünk,
mert a mosolyt az árnyalattól
függetlenül vállalta egykor
kibocsátani hű szívünk

Kun Magdolna - A hűség fénye ...

Kun Magdolna

A hűség fénye ...

A kutyák szemében

mindig ott dereng

egy különös

láthatatlan fény,

melynek ezerszínű

fonákjában lappang

az-az Istenáldott hűség,

miről az ember

ódákat regél.

Ha csak

egyetlen kutya is

szép szavakkal bírna,

kevés ember lenne,

az érzés szószólója.

József Attila - Hűség

József Attila

Hűség

Mint holt leánynak őrült szeretője,
Ki este - hogyha gyulnak csillagok
És fényük búsan, szomorún lobog,
Mint gyertyák, melyek, hol a szemfedője

A holt leánynak sápadtan fehérlik,
Búskomoran, hallgatva állanak,
Mint jegenyék, ha már leszáll a Nap,
sötét csucsukra hintve égi fényit,

Haldoklóként, ki utolsót lehel még,
Melyben szép lelke rejtve szétoson -
Ki este surran álmos utsoron
- Hóna alatt biborló, himes kelmék

S belopózván félénk, nyikorgó ajtón,
Halkan könnyez csöndes, fehér szobán.
Holtan hallgat csöndes, fehér leány
S künn ifju vágyak sirnak fel sohajtón.

Búját a borzalom, miként nagy éji
Bagoly a szárcsát, ugy rebbenti meg.
De megcsókolja forrón hóhideg
Ajkát a holtnak, aztán elmetéli

Nyakát, fehér nyakát s vörös selyembe
Burkolva szép fejét, szökik haza
S habár a hús a csontokon laza
S már foszladoz: csak őrzi, őrzi egyre.

Ugy őrzi lelkem is Te képedet,
A távoltól megóva, itt szivemben.
De az nem oszlik: Bánatműteremben,
Ahol a szobrász sirva ténfereg,

Tört szobrokat szórván az éjbe szét,
Ott hallgat emléked halotti maszkja
S előtte, ami szóra nem fakasztja,
A szerelem pirosló mécse ég.

Kovács Daniela - A hozzád való hűségem ...

Kovács Daniela

A hozzád való hűségem ...

http://www.youtube.com/watch?v=mqSwqS2BlgE

Az hiszed,
erőfeszítés nekem,
a hozzád való hűségem?
Ó Egyetlenem!
A kezed melegétől
én is felmelegszem,
a szemed tükrében
olyannak látom magam
amilyen lenni vágyok
hát miért engedném
hogy tépjenek viharok?
Hogy neked legyen másod,
vagy engem más szeressen
ha nekem Te kellesz
és Veled megelégszem?
A meddő sötétségben
ragadd meg a kezem
és ne engedd el többé
míg élek… létezem,
én itt a szívem mélyén
Tehozzád szegődtem
egyenes vállam ívén
hordozom hűségem…