Hajdu Mária
A szótlanság
Sokáig csendes és néma voltam,
egyetlen sor verset sem írtam.
Néma könnyeket hullattam,
mélyen magamba zárkóztam.
Nem jó szótlanul szenvedni,
Nem jó boldogtalannak lenni!
Át kell a göröngyöket lépni.
újra meg kell tanulnom élni.
Most verseimmel kiabálok!
Minden szépet megtalálok,
újra a talpamon állok,
és a boldogságra várok.
Ha majd kedvesemtől megkapom,
valóság lesz, nem csak álmodom.
Az őszinteséget láthatom,
ölelő karomba zárhatom.
Újra nyitottam a világra,
nem leszek soha már bezárva!
Nem leszek szomorú és árva,
indulok egy boldogabb világba.
egyetlen sor verset sem írtam.
Néma könnyeket hullattam,
mélyen magamba zárkóztam.
Nem jó szótlanul szenvedni,
Nem jó boldogtalannak lenni!
Át kell a göröngyöket lépni.
újra meg kell tanulnom élni.
Most verseimmel kiabálok!
Minden szépet megtalálok,
újra a talpamon állok,
és a boldogságra várok.
Ha majd kedvesemtől megkapom,
valóság lesz, nem csak álmodom.
Az őszinteséget láthatom,
ölelő karomba zárhatom.
Újra nyitottam a világra,
nem leszek soha már bezárva!
Nem leszek szomorú és árva,
indulok egy boldogabb világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése