.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az ember sokszor
hiszi,
hogy az Isten
magára hagyja
teljesen,
máskor pedig
a jót neki
tulajdonítja,
ördögtől származtatja
a rosszat:
pedig talán
sokkal nagyobb
szabadságot kapott,
és az ördög sokkal
kevesebbet…
joga van eltévedni,
joga a jó úton
haladni,
és az is lehet
a szabad akarat
része,
hogy előre kijelölt
út
semerre nem vezet,
jelzőtábla sincsen,
és igen,
sokszor múlik
a véletlenen csak,
hogy hova érkezik,
vezethet a nyárba
a legrosszabb út is,
a legjobb is vihet a
pokolba…
de talán annyira
még sincs magára
hagyva,
tán a szeretet magva
Isten akaratára
el van szórva minden
úton,
azt kéne
felcsipegetni szorgalmasan,
az a jó irány: biztos,
hogy ne a sötétbe,
de érkezzen az ember
a fénybe...
csak hát maga köré
nem néz,
annyira
lefoglalja a távoli cél,
azért, hogy oly
sokszor eltéved,
nem Isten, és nem az
ördög akaratából,
felelős csak a saját
figyelmetlensége,
a távolság folytonos
kémlelése az oka,
hogy a szeretet
mellett
oly sokszor elsétál.
2012. október 08.
Drága Kaktusz!
VálaszTörlésA szeretet magva valóban mindenhol el van szórva - úgy vesszük észre, ha a lábunk elé is nézünk.
Csodálatosan szép sorok ismét Tőled.
Köszönöm, hogy olvashattam - Füzi