György Viktória Klára /Taygeta/ - Lelked ... a lelkemre ...

György Viktória Klára /Taygeta/

Lelked... a lelkemre...
http://youtu.be/43h5cxf2hHo

Fáradt pillanatok szállnak tova,
megérint egy titokzatos lét.
A Nap aranyszárnyai féltve ölelnek,
érzem bűvös tekintetét szemednek,
már hallom lépteid...
a távolból lassan közelít...

Mint fényét vesztett csillag,
bolyongtam égi réteken,
mint sejtelmes sóhaj
suhanva... csendesen.
Kerestelek a tündöklő fényben,
a szikrázó holdsugárban,
a éj szépséges mély tavában.
Kerestelek egy mosolyban,
az ébredő mában,
a reményt hozó holnapokban.
Az idő végtelen ösvénye
most felfedi titkait,
s a képzelet valósággá fonja láncait.
Hangod, mint visszhang,
szelíd fuvallattal érint,
visszatérnek az elveszett álmok,
az alkonyszínű rejtélyes ábrándok,
s lelkünk is angyalként ragyog.
Szívem egy darabkája már a tiéd,
a múlt árnyai
bűvös fátylat hintve leomlanak,
minden , ami hitet ébreszt csoda,
s felragyog újra a boldog percek
megannyi csillaga.

Cseppnyi porszem vagyok
a semmiben elveszve,
s otthonát keresve
mégis rátalált
lelked... a lelkemre...