Grimm Pálffy Piroska
Ősz jön ...
Fényt pakol a búcsúzó nyár,
ezer lomb-koronán kényes szellő suhan,
ajkammal érintem a neszeket
mit felleltem Szerelmünk alkonyán.
Minden oly halovány. Szín nélküli rajz.
Egy új világ. Úgy fázik a táj s a
szívem.
Ősz jön, sárga levél-sereggel,
otthonosan érzi már itt, örömében
sikolt a Magány!
**
Milyen leszel ...
Milyen leszel,
borítsál be szíveddel,
melegségeddel,
egyszerű lelkeddel,
szerelmes sóhajjal,
fehér kendőddel és ne búcsúzz még,
maradj míg eláll a zivatar,
kezembe tartom a Holdat, a Napot,
az igéző Holnapot, a Reményt,
mit megéget a Fény,
így könnyedén lépünk tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése