Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/
Ha időnk lejár
Ha egyszer majd
Időnk szaván,
Nem terem
Értünk
Babér a fán,…
Ha nevetésed
Nem fakaszt
Bennem tavat,
S nem érzed már
Halványló illatomat
Hisz’ engem szólít,-
S átölel az út,
Fonj reám lelkedből
Gyöngyfénykoszorút.
Ha neked szól
Előbb a fátum,
S csendben borul
Reád az alkony,…
Ha kezed utoljára
Int kezemnek,
S szemed sugara
Felém fordul,…
Karomban én tartalak majd,
S nyújtalak Istennek, ajándékul!
Időnk szaván,
Nem terem
Értünk
Babér a fán,…
Ha nevetésed
Nem fakaszt
Bennem tavat,
S nem érzed már
Halványló illatomat
Hisz’ engem szólít,-
S átölel az út,
Fonj reám lelkedből
Gyöngyfénykoszorút.
Ha neked szól
Előbb a fátum,
S csendben borul
Reád az alkony,…
Ha kezed utoljára
Int kezemnek,
S szemed sugara
Felém fordul,…
Karomban én tartalak majd,
S nyújtalak Istennek, ajándékul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése