Illyés Gyula
Jobban hullatom leveleimet én, mint te,
őszi tölgy!
Panaszló csörgés fakadt minden léptem
után, ahogy
A sűrű völgyből feléd jöttem e dombra –
Híg levegő borzolja itt hajam, a halál
lehelete.
A völgyben
Még láttam egy rózsát; hogy
leszakítottam
Szirmai habzón ömöltek lábam elé –
Egy leányt is megszólítottam.
Kezem érintésére ijedten rezzent,
megdidergett,
Lezizzent a mosoly ajkáról, elköszöntem
tőle,
Jöttem tovább felfelé s mintha a sűrü
év
Völgyeiből léptem volna egyre
magasabbra, kifelé.
November magaslatán megállok itt,
érzem, a csendben
Hogy’ lengedez belőlem az utolsó levél
–
Szólj, kemény tölgy hozzám! feléd
indultam én, kezemben
Szikkadt koponyájával az utmenti
virágnak.--
http://www.youtube.com/watch?v=pMIA5c3UrJs
VálaszTörlés