Nagy Csaba /Gyémánt/
Érted
Egy nyár,
s égető tüze még bennem él,
de nevem már néma,
hangom
halott szakadékba
hordja az ősz keverte szél.
Érzem,
testemen vastagszik az avar,
mit őszvégeken rám var az idő,
míg emlékemben csak Ő,
hol illatot hord az éj,
reményt a nappal,
csak vakságom
engedne, s szemem látna még,
Érted szállnék
örök harcba magammal
míg eljön a vég.
s égető tüze még bennem él,
de nevem már néma,
hangom
halott szakadékba
hordja az ősz keverte szél.
Érzem,
testemen vastagszik az avar,
mit őszvégeken rám var az idő,
míg emlékemben csak Ő,
hol illatot hord az éj,
reményt a nappal,
csak vakságom
engedne, s szemem látna még,
Érted szállnék
örök harcba magammal
míg eljön a vég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése